Reggeli blog2012.12.03. 07:19, aqua-terra
Zenehallgatás közben jött rám az ihlet hogy irjak egy reggeli blogot, hogy azért mégse maradjatok frissek nélkül :)
Mint tudjátok elkészült nemrég a Kutyás sportok részleg, vagyis volt már eddig is de nem ennyire jól és átláthatóan, a mostani verzió sokkal jobban tetszik, és szerencsére nem csak nekem, pozitivak a visszajelzések erről. Ennek fejében ha már belekezdtem, teljes lendülettel csinálom is. Az eddig meglévő leirások:
A következő nagyobb projektet is elárulhatom, ez nem lesz más mint a nagyobb vizsgák leirásai. Gondolok itt elsősorban a BH (kisérőkutya vizsga) és a IPO (munkavizsga) vizsgákra gondolok. Mostanság nagyon benne vagyok a témában, igy ugy gondoltam a sport részleg után ez lesz a következő nagyobb frissités sorozat a weboldalon, persze közben mennek majd a blogbejegyzések is rendesen.
Egyébként a kutyusaim nagyszerűen megvannak, nem igen történt változás az életünkben mostanság, Jackie-vel kicsit gyúrni kell a kötődést, mostanság kezd elkanászodni megint, nem vészes a dolog, csak engem zavar ha nem fogad szót. Nem tudom ki hogy van a saját kutyusával, én elhatároztam hogy semmit sem fogok rájukhagyni, nem lesznek elkényeztetve, és nem hagyom hogy Jackie önállóan döntsön olyan szituációkban, ahol neki ezt nem szabad. Ez például az, ha odarohanna egy kutyához. Ha aztmondom Nem, akkor az egy Nem, és nincs olyan hogyha odarohan akkor már mindegy. Emberek esetében már más a helyzet, ott sokszor van hogy ők hivják oda Jackie-t, ilyenkor természetesen hagyom neki, hogy megsimogassák. Tanulásban is sokat fejlődtünk, egyre jobb az engedelmesünk, a lábnál követést nagyon gyakoroljuk, valamint az apportot.
Lexa ügyesen fejlődök, nagyon növöget, és hihetetlenül eszes kis kutyus. Nagyon gyorsan tanul és fogja fel a dolgokat, de persze ezeket sokszor át kell venni, hogy kellőképpen rögzüljenek a dolgok fejben. Leginkább kajára dolgozik még csak, de majd hamarosan menni fog szerintem kaja nélkül is már, sokszor kell még megvezetni, legutóbb egy egyszerű pacsiadásnál. Nagyszerűen rájött, hogy a falatot csak akkor kapja meg ha a mancsával megérinti az én kezem. Kb. második próbálkozásra már tudta a feladatot.
Aminek még nagyon örülök, az az apportossága. Egyre jobban rápörög a labdára, sőt a frisbee-re is. Remélhetőleg vele majd tudok korongozni is, nem ugy mint a makacs kis tacskómmal akit sehogy nem birok rávenni, hogy frisbeezzen, neki csak a labda a szent.
|